Ahogy a trance harmadik reneszánszát éli – ha bárki is úgy gondolta volna, hogy egyáltalán meghalt – a Buuren fiú úgy került a minőségi tánczene forradalmi megújításának arcvonalába. Tekintélyt még zsenge 19 éves korában vívott ki magának, amikor megalkotta a Blue Fear-t, amivel együtt a követendő irányt is kijelölte a műfajban.

Armin szenvedélyének, a zenének már fiatal korában átadta magát. Minden pénzét lemezekre költötte. 10 éves volt, amikor édesanyja szert tett egy számítógépre. "Kölyökként írogattam a saját Basic programjaimat, a technikáját akkor tanultam meg". A következő állomás a barátainak készített kazetták voltak, amiket egy olcsó magnó-felszereléssel csinált meg. Mixelni is ezen kezdett el tanulni, amikor felfedezte, hogy a nagybátyja a számítógépén különböző szekvenciákkal kísérletezik. "Csodáltam amit csinált, attól a pillanattól fogva a zeneírás rabjává váltam".

A 90-es évek elején ugyan Armin még fiatal volt ahhoz, hogy klubokba járjon, de tudta, hogy mi szól odabent. Hiszen Hollandiában akkor már a rádiók is játszották a dance slágereket. "Azonnal beleszerettem a műfajba – ebbe a lázadó hangzásba, ami olyannyira különbözött a 80-as évek 'gyönyörű' dalaitól". Azt mondja, hogy leginkább az elektronikus zenei úttörő Jean Michel Jarre (aki bámulatos vizuális effektjeiről és az új utat mutató szintetizátor hangzásról lett ismert) volt rá hatással, ugyanúgy mint Ben Liebrand holland producer, aki később segítette őt a mixelésben és az alkotásban is. Armin hamarosan kitört: a következetes kiállásokkal megírt számai a világon mindenütt megjelenő válogatások díszei lettek. Ráadásul a dj-meghívások is szép számmal gyülekeztek. Annak ellenére, hogy zenei pályája már ilyen fiatalon elkezdődött, Armin úgy gondolta, hogy bölcs dolog lenne valami mást is csinálni arra az esetre, ha a dj-skedés nem jönne össze. Ezért jogot kezdett tanulni. Tulajdonképpen még állásajánlatot is kapott egy joggal foglalkozó cégtől, de azt válaszolta, hogy ez nem igazán az ő területe, habár elismerte, hogy jól néz ki öltönyben...

Elkerülhetetlen volt, hogy tanulmányai utolsó éve hosszúra nyúljon. Óráit csak zsonglőr mutatványok árán tudta összegyeztetni egyre mozgalmasabbá váló napjaival. Ismertsége egy meteor sebességével szárnyalt a magasba: sikeres produkcióival és remixeivel, illetve a boldog partyarcok ezreivel zsúfolt klubbok zsongásával hétvégéről hétvégre. Három év kellett, hogy lediplomázzon, de a rá jellemző kitartással végül is befejezte.

Armin "Blue Fear" c. száma már előrevetítette a rá jellemző stílust: a hangok remek egymásra fektetése, friss akkordok és lendületes ütemek. Mindezt ötvözve azzal a megfoghatatlan plusszal, azzal különleges valamivel, ami egy mixben megkülönbözteti a minőségi zenéket a többitől. Az ezt követő alkotásai és remixei (annyi van, hogy itt fel sem lehet sorolni - ha van rá egy egész napod, akkor nevére rákereshetsz a google-ban, és olvasgathatod a találatokat...), között olyanok vannak, mint a Communication, a Sound Of Goodbye, a Burned With Desire, a Touch Me, a Free, a King Of My Castle a Wamdue Projecttől, a Janeiro a Solid Sessionstől, a Don’t Call Me Baby a Madison Avenue-től.

Ugyan a mindenféle remixek ma már elárasztanak minket, Armin csak azokat a részeket használja egy-egy számból, amit igazán szeret, amire az mondja: „bárcsak én találtam volna ki”. A mix-albumai ugyanezt az elvet követik, mindig az aktuális kedvenceinek legjavát gyűjti össze. Ez az, amivel ő mindig egy lépéssel előbbre tart. Arminnak már volt saját kiadója, amikor 2003-ban létrehozta lemezcégét, az Armadát. A kézenfekvő lépésre azért szánta el magát, mert szeretett volna még több jó zenét megőrizni az utókornak. Emellett rengeteg olyan felvételt kapott, amiket alkotóik szerettek volna megjelentetni.

"Warner Music-nál Maykel Piron volt az A&R vezetője és arról beszélgettünk mindig, hogy milyen jó lenne közösen létrehozni egy kiadót, annak ellenére, hogy ebben azért mindig egy kicsit benne volt a kérkedés is. Egy hétvégére egyszer magammal vittem Ibizára és az út alatt egy teraszon üldögélve elkezdtünk beszélgetni. Úgy érezte, hogy valami új kihívást akar, ugyanúgy mint én." Armin és társa a nehézségeket leküzdve harmadikként társultak David Lewis-szal, aki Armin menedzsere volt, valamint az akkori első és hatodik számú dj-vel. "A piac nagyon megváltozott. Egy olyan céget akartunk, ami mindent elintéz, ami egy művésznek kell: képviseletet, közvetítést és egy lemezcéget. Az előadó választhat: teljes menedzselést szeretne, vagy csak megjelentetni egy felvételt, netán party-kon játszani.

Armin, mint művész a szabadságot értékeli a legnagyobbra. A válogatásokon megjelenő számokat rádióműsorában, partykon, illetve saját nappalijában teszteli, próbálgatja. "Az alkotás több szabadságot ad, mert több mindent tudsz felfedezni. Ez kevésbé lehet kézenfekvő, mint a dj-zés. Bárhogy is – ez a legjobb élet, ami létezik! Rá kell érezni az ízére. Túl gyakran nem szoktam más dj-k mixeit hallgatni, de jó ez így, mert igazából más nincs rám hatással. Néhány mixemen érezni a house-os vagy break-es hatást, de megvan a saját, természetes hangzásom, ami csak az enyém."

Három éve létezik rádióműsora, az A State Of Trance, ami csütörtökönként az ID&T-n hallható. Armin szerényen csak úgy jellemzi ezt a kétségkívül sikeres vállalkozást, mint egy szerencsés véletlent. "Egy barátom (a Plastic Dreams-ről híressé vált Jaydee) igazgató volt egy rádiónál és megkért, hogy csináljak egy saját műsort. Megdöbbentem! Bementem a stúdióba, hogy megbeszéljük a részleteket, meg vittem néhány felvételt a próbához; ez lett az első műsorom! Nagyszerű volt, lehetőséget adott, hogy kísérletezzek dolgokkal és az egész olyan érzés volt mint egy világraszóló party. Bemelegítés a hétvégére, ami igazából az ellentéte annak, ami én vagyok… Én csak azt szeretném, ha az emberek élveznék a műsort anélkül, hogy arra gondoljanak, ez egy válogatás abból, amit Armin szeret..."

Ehhez jön hozzá, hogy jelenleg a világ harmadik legjobb dj-je a Dj Mag Top100-as szavazásán – Paul van Dyk és Tiesto mögött, akivel rendszeresen együtt játszik a világ különböző klubjaiban. Úgy tűnik, hogy a helyzet nem is lehetne jobb a trance, avagy az ő fiatal pártfogoltja számára.

Armin visszautasítja, hogy beskatulyázzák. Azt mondja: a nevével fémjelzett trance lényege, hogy annál maradt, ahonnan ez a zene valójában indult. "Valódi trance-t játszottam még mielőtt felhígult, kommersszé vált volna, még mielőtt egy mocsok világ lett volna belőle!" Vezető szerepe ebben az izgalmas és bimbódzó világban annak köszönhető, hogy zenéjének tökéletes elkötelezettje. Illetve annak, hogy bárki biztos lehet abban, hogy a lehető legszebb élményekkel távozik a partyjairól.

"A trance, mint műfaj számomra a régi Oakenfold hangzásvilágát jelenti, a meleg, dallamos, lendületes zenét. Nem a zengő gagyit a vokálokkal, a kiszámítható ütemeket és dobolást, amiket mostanában hallani a slágerlistákról. Egy rakás különböző meghatározás létezik a műfajra, de számomra ez csak meleg elektronikus tánczene marad, bármi, a progresszívtől a technoig. Ne légy a saját stílusod rabja, ezt mondom állandóan; ne korlátozzon a saját kreativitásod."

Armin élesre csiszolt hangzása debütáló albumán, a 76-on hallható, amiért a tekintélyes Dancestar Award-on a "legjobb új művész album" díjra jelölték 2004-ben. "Mindig is szerettem volna saját albumot, de soha nem volt rá elég idő, illetve pénz. A kiadók akkor kezdtek el érdeklődni, amikor az előző évben 5-dik lettem a Dj 100-as listán – ez segített, végül stúdióba vonulhattam. Alapvetően minden, amit tanultam az elmúlt 10 évben azzal, hogy a szobámban található felszereléssel pepecseltem, most ezzel az albummal érkezett el a tetőfokára – ez jó érzés!" Az első album megjelenése megmozdított valamit és ez elszánttá tette arra, hogy elkezdjen dolgozni a következőn. A "nehéz" második album várhatóan 2005-ben jelenik...

Mindez nem zavarta abban, hogy 2004-ben végig turnézza az Államokat, hogy állandó rezidenciája legyen a Godskitchen, hogy havonta játsszon a birmingham-i Air klubban, nem beszélve a rádióműsorról. És mindezek mellett semmi jele annak, hogy a kezdődő siker megrémisztené vagy kiégetné.

"Ez az, amit én akarok" – mondja Armin. "Ez nem egyszerűen a zene szeretete, ez szenvedély, ez túlmutat a szereteten és a hobbin, ez egy életforma. A zene nélkülözhetetlen az életemben."